Batáta

A batáta hazai termesztésének legfontosabb kérdései

Az egyenlítői Amerikából származó batátát ma már a Föld a melegebb területein sokfelé termesztik, de a tápiószelei génbank sokéves honosítási tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a megfelelő technológia és termőhely megválasztása esetén nálunk is biztosítóak a növényfaj eredményes termesztésének a feltételei. A batáta -évelő, de csak egyévesnek termesztett gumós növény, a hajnalkának és a gyomként közismert folyófűnek a rokona.. (Az „édesburgonyára” elnevezés tehát megtévesztő, hisz a faj nincs kapcsolatban a burgonyával.) Az alaktanilag nagyon változatos növényfajnak sok fajtatípusa van. A 0,5-2 m hosszúra növő zöld vagy lilás színű, többnyire kúszó szára a .szárcsomóknál legyökeresedik. (Ne tépjük fel!.) A levelek mérete és alakja változó. Lehetnek vese, vagy szív-alakúak, vállasak, cimpások, karéjosak stb. (A kívül fehér, belül sötétbíbor -színű virágai ritkán megfigyelhetőek.) A fényen nem fejlődő gyökérgumók lehetnek gömbölyűek, hengeresek vagy orsó alakúak, és nemritkán elérhetik az 1 kg-os súlyt és 25-3o cm hosszt. A vékony, sérülékeny gumóhéj színe lehet fehér, sárga vagy bíbor-lila, illetve ezek keverékszínei. Ugyanez vonatkozik a gumóhús színére is, de a héj, és a hús különböző színűek lehetnek. A batátagumó - de a növény minden más része is - megvágva tejnedvet bocsát ki, ami az elkészítés során eltűnik.

Fény-, meleg-, és vízigényes növény. Az árnyékolást nem szereti. A növekedéséhez szükséges optimális hőmérséklet 24 °C, és l0 °C alatt a növekedés leáll. A fagyra (dércsípésre) érzékeny, a gumók megfázása maradandó minőségromlást okoz. Igazán szép, piacos termést csak laza, jó szerkezetű talajban hoz. Kötött, rögös, cserepesedésre hajlamos, hideg, valamint humuszban túlságosan gazdag talajba lehetőleg ne ültessük. Szintén kerüljük a gumórontó kár-, és kórokozók felszaporodását elősegítő előveteményeket (gyökgumósok, lucerna-, és gyeptörés, stb.), és 3 évig önmaga után se termesszük.

A hazai tapasztalatok alapján tekintsük közepes tápanyagigényű kultúrának, amelynek túltrágyázása (szerves is) felesleges, sőt a nitrogénnel történő túltrágyázása káros! Leginkább a nagyobb kálium igényét ajánlatos figyelembe venni. Éghajlatunkon a batátát vegetatívan, a gumók előhajtatásával nyert dugványok kiültetésével kell szaporítani. (Gumó vagy gumódarabok szabadföldi ültetésével nem érdemes próbálkozni!)

Az április első hetében megkezdett hajtatáshoz megfelelő, optimálisan 25-30°C-on tartható termesztő-berendezésben legalább 8-l0 cm vastagságú jó minőségű termőföldön ágyat kell készíteni. A hajtatásra szánt, válogatott gumókat - úgy, hogy lehetőleg ne érintkezzenek - szétterítjük az ágy felszínén, 1,5-3 cm vastag homokkal letakarjuk, beöntözzük, és folyamatosan nedvesen tartjuk. A mély, hidegágyazás, a takarótalaj rossz szellőzése és a túlöntözés káros! A nagy fényigény miatt ne árnyékoljunk. Bár a hajtatás tápanyag igénye is nagy, jó táperőben lévő ágyazó talaj esetén nem igényel külön tápanyag visszapótlást.

A hajtások 2-3 hét után kezdik törni az ágyások felszínét és ettől kezdve nagyon gyorsan fejlődnek. A beteg, torz, és fajtaidegen küllemű hajtásokat a gumójukkal együtt az állományból el kell távolítani! Kiültetésre a legalább 3-5 leveles, és 15-25 cm hosszú dugványok a legalkalmasabbak. A felnyűtt dugványok általában rendelkeznek több-kevesebb gyökérrel, de ültetésre a gyökér nélküli példányokat is fel lehet használni. A szaporítóanyag előállításhoz szükséges gumómennyiséget jelentősen lehet csökkenteni a már felszedett dugványok 5-7 napos előtárolásával egybekötött kétszeri nyüvéssel, továbbá más, a batáta jó gyökeresedési készségét kihasználó járulékos praktikákkal. (Így például már kora ősztől elkezdhető a - szobadísznek is kiváló - becserepezett vagy előhajtatott növényekről a folyamatosan dugvány szedés és gyökereztetését.)

A batáta – különösen síkművelésben - mélyen lazított, jól szellőző, könnyen felmelegedő, és rögmentes talajt kíván. A könnyebb betakarítás, vagy a jobb gumóforma érdekében bakháton (kiskertben körkörösen felhúzott földkupacon) is termeszthető. Szereti a bakhátas művelésmódot, de a burgonyával ellentétben a már kész bakhátakra kell dugványozni. (Nem utólag kell töltögetni!)

A melegigényes dugványoknak kézi vagy gépi eszközökkel elvégezhető kiültetését május 3. dekádjára ajánlatos tervezni. A művelet során a növények - lehetőleg alaposan beöntözve - fele-kétharmad részben kerüljenek a talajba. A javasolható a tőszám 3-5 tő/m2. Egyedi földkupacokra 2-3 palántát is ültethetünk. A batáta, ha már állománya bezárult, nagyon jó gyomelnyomó növény, viszont a lassú növekedése miatt az első két hónapjában 2-3 gyomirtó kapálást igényel. Az öntözést nagyon meghálálja, sőt igényli. Ebből a szempontból kritikus időszakok a kiültetést követő 5-6 hét valamint július vége, augusztus eleje. Viszont az ültetéstől számított 40-60 nap között, ha az aszály miatt nem feltétlenül szükséges, lehetőleg ne öntözzünk. (A tartós vízborításra érzékeny!) A fajtaidegen, vagy betegségek tüneteit mutató egyedeket az állományból el kell távolítani. A lombozata általában nem károsodik. A negyedszázados hazai termesztési tapasztalataink szerint a batáta ültevények vegyszeres növényvédelmére még nem volt szükség.. Ezért, és más előnyös tulajdonsága miatt is a batáta alkalmas a bio-kultúrában történő termesztésre. (A gumókon lehetnek rágási vagy rothadási kárképek, de ezeket csak a betakarításkor észleljük.) Az életformáját tekintve évelő batátánál nem mindig mutatják külső tünetek a gumók betakarításra való érettségét.. (Minél kevésbé feketedik az elvágott gumó sebfelülete, annál előrehaladottabb az érés.) Mindenesetre – a fagyveszélyt elkerülendő – legkésőbb október első dekádjában szedjük fel a termést! A betakarítást a még zöld földfeletti növényrészek eltávolításával kell kezdeni. A művelet gépesíthető, de a többnyire legyökeresedett, kúszó szárat kézi erővel lehet legtökéletesebben felnyűni. A gumók sérülékenysége miatt a betakarítás a batátatermesztés legkritikusabb része! Erre minden olyan kézi és gépi eszköz alkalmas, amivel a gumók a talajból kíméletesen kiemelhetőek. (A gumók - méretüknél és alakjuknál fogva - nagyobb fészekben helyezkednek el, mint a burgonya esetében!) A sérülésmentes kezelés érdekében a termést kisméretű, szellős ládákban mozgassuk, és tároljuk. A sáros gumót megmoshatjuk, de ezt követően a gyors és teljes leszárításról gondoskodni kell. A várható gumótermés 1,5-3,0 kg/ m2. A leveles szár termése 1,0-1,5 kg/ m2.

A batátánál elengedhetetlenül szükséges lépés a gumók utókezelése, azaz „gyógyítása”! A művelet célja a betakarítás, szállítás során keletkezett sérülések begyógyulásának elősegítése és a gumóhéj szilárdságának fokozása. A gyógyításhoz a szabad belső légmozgást lehetővé tevő tárolótérben 25-30°C hőmérsékletet kell biztosítani. Időtartama a betakarított gumó hőmérsékletétől függően 5-8 nap. Csak a teljesen száraz felületű, a sérüléseknél kalluszosan, kemény , fehér heggel beforradt gumók esetén reménykedhetünk a tárolás sikerében.

A batáta optimális tárolási hőmérséklete 13-16 °C, a kívánatos relatív páratartalom 85-95 %. A burgonya, répa- és káposztafélék tárolásra megfelelő vermek, pincék és más helyiségek a batáta tartós raktározására nem alkalmasak! Erre a célra legmegfelelőbb a lakás valamely fűtetlen, de mégis temperált helyisége. A 10°C alatti hőmérséklet már minőségromlást okoz, 20°C felett viszont fokozódik a gumók élettevékenysége, rohamosan nő a szárazanyag veszteség. A tárolás alatt gondoskodni kell a megfelelő légcseréről és az időszakonkénti átválogatásról. (A jelenlegi egyetlen államilag is elismert, lilás-piros színű, sárgásfehér húsú „Tápió 96” fajta elsősorban jó hajtatási tulajdonságaival, megbízható termőképességével és főképp tárolhatóságával tűnik ki a vele összehasonlított nemesítési alapanyagok, és külföldi fajták közül.) A batáta a hazai gasztronómiai szerepét illetően épp oly sokféleképpen elkészíthető, mint a burgonya, de egymagában, csemegeként is fogyasztható, továbbá kompót (befőtt), vagy rostos ivólé készítésre, valamint cukrászati célra (rétes-töltelék stb.) is felhasználható.(A fiatal hajtásokat is fogyasztják, illetve az egész hajtásrendszert takarmányozására is használják.)


//Horváth Lajos, Növényi Diverzitás Központ, Tápiószele//

Magfogási útmutató letöltése: